Excusez-moi, un commande spécial. CHEESEBURGER SANS FROMAGE

Azt mindig is tudtam, hogy nem mindenkinek van ki a négy kereke, de mióta dolgozom, már tapasztalom is. Kezdjük talán a kasszánál. Nos az már biztos, hogy Disney belőlem fog meggazdagodni. Háromszor voltam eddig a kasszában, de ebből kétszer plusz bevételt csináltam. Jó az igaz, hogy az első alkalommal 7 eurós mínuszt sikerült összehozni, de azt hozzá kell tenni, hogy az első napjaikon a kasszások 100 vagy még több eurós mínuszt hoznak ki a nap végére. Szóval kezdem érteni, hogy miért raknak mostanában be a kasszába. :) És a vendégek. Vannak a franciák, akiket értek. Vannak a halk franciák akiket nem mindig. És vannak azok, akiknek francia az anyanyelve, de annyira nem értem, hogy visszakérdezek, hogy "English or French". Vannak az angolok. Velük nincs baj, mármint a megértéssel. Aztán a spanyolok, akik rengetegen vannak. Ha ezt tudom előre, akkor a spanyolszakos szobatársamtól különórákat kérek spanyolból, bár így is rohamosan fejlődöm, már az első nap után vágtam, hogy "patatas, aqua, ocho nugget". A spanyolokban azt szeretem, hogy ha nem is beszél semmilyen nyelvet általában, még akkor is gesztikulál, mutogat, és megértjük egymást, vagy legalábbis összehozzuk. Aztán az olaszok. Nah őket utálom, mert ők úgy beszélnek, mintha minimum te is olasz lennél. Hozzátenném, hogy amikor arról van szó a kollégák között, hogy ki honnan jött, akkor az első kérdése mindenkinek, hogy spanyol vagyok. NEM! Olasz? NEM! Portugál? NEM! Akkor? MAGYAR!!! Bár tegnap már azt kérdezték esetleg brazil? Bár ennél már csak az a viccesebb, amikor megmondom, hogy magyar vagyok, és visszakérdeznek, hogy akkor Monsieur Sarkozy országa? Én meg bólogatok, hogy igen, mert mi büszkék vagyunk rá.... nah a politikát itt abba is hagytam.

Aztán a következő kedvencem a külföldi, akkor tud valamit angolul. Vannak a fiatalok, akiken látszik, hogy tanulnak a suliban angolt, mert mire kiállják a sort, és a kasszához érnek, már összetudják rakni a fejükben a rendelésüket. Az egyetlen baj, hogy amikor visszakérdezel, akkor arra nem tud válaszolni, kellene neki még tíz perc sorbanállás, hogy összerakjon még egy mondatot. És ott vannak a németek. Elvileg angolul beszél, gyakorlatilag nem. Nem sok némethez volt még szerencsém, de az ő angoljukat nem értettem.

És tegnap nagyon aranyos volt. Odajött két fiatal. Elkezdte mondani valamilyen nyelven, amit nem értettem. Felsoroltam az össze nyelvet, amit csak tudok, még spanyolt is mondtam, mert már azt is megértem lassan... A fiú rázza a fejét, majd határozottan rávágja, hogy ruszki! Nah akkor inkább vegyük elő a menülapot:)

Aztán ott van a kassza mögötti rész, ahhol összerakod a kért menüt. Olyan ez mint a megdó, csak szétszeded a kasszát a kiszolgálóhelytől. Nah az ott cuki. Azt még nem mondtam, hogy egy kasszához, két sor tartozik, egyszer jobbra másszor balra. Tehát így még izgalmasabb, mert egyszer angolul beszélsz, két másodperc múlva franciául. De megoldható, csak néha a frites helyet french fries-t használsz, de a nagytöbbség érteni szokta.

Szóval azt a kiszolgáló pultot úgy kell elképzelni, hogy egy kb 8x1 méteres kis semmi tele hűtőkkel melegítős bizbaszokkal, és italcsapolóval. És ebbe a pici helyre általában 6+1 embert zsúfolnak be. Még az eu-s csirkéket is jobban tartják... és ott dolgozunk átesve egymáson, 4 sültkrumplival, 4 üdítővel, 4 burgerrel és legalább két doboznyi nyolcas csikennágeccel. A padló az olykor durvább formákat ölt, mint gondolnánk, majonéz, kecsup és amilyen piát csak el lehet képzelni. De sörcsapolásból, már nagyon jó vagyok. :)

És mit kíván a kedves vendég. Vannak eszeveszett turisták, akik hülyébbnél, hülyébb dolgokat tudnak kitalálni, hogy mit rakjunk, vagy mit ne rakjunk a szenvicsbe. Vannak a gyerkek, akik nem esznek meg semmilyen zöldséget, semmilyen szószt, illetve ez sem igaz, mert a sültkrumplihoz, már rakat számra kérik a kecsupot, de a burgerbe... Tehát a gyerek az burgert kér sans sauce, sans tomate, sans salade = juste viande et pain. És utána jönnek a még okosabb és érettnek nehezen nevezhető szülök, akik közlik, hogy ők cheeseburgert kérnek sajt nélkül. Ma már gond nélkül bekiáltok a konyhára, hogy un chesse sans fromage, de ha jobban belegondolok, hogy mit kérnek az emberek. SAJTBURGERT SAJT NÉLKÜL?! MINEK?! De nem mindenkinek lehet különleges kívánsága.

Aztán jönnek a különböző népek, akik ilyen vagy olyan okból nem esznek marhahúst. Pár napja egy fiatal kendős arab nő kért tőlem 5 darab dupla cheeseburgert ( aki nem nagy megdós, annak zárójelben megjegyzem, hogy ebben két hús van, és emeletes) hús nélkül. Én próbáltam neki elmagyarázni, hogy kérjen inkább szimpla cheeseburgert, mert az olcsóbb is, és ha már nem kér bele húst... de a nő hajthatatlan volt. Ám akkor legyen. És az 5 hús nélküli dupla cheeseburger mellé, kért még természetesen 4 darab cheeseburgert sajt nélkül, csak hogy teljes legyen a kép. Azon pedig, hogy valaki 40 fokban jég nélkül kéri az üdítőt, már meg sem lepődök.

És ott van az úgy nevezett salle...vagyis ahol az emberek esznek. Nah ott utálok lenni. Takarítani az emberek után a mocskot. Mindig bunkó embernek tartottam azt, aki egy gyorsétteremben nem viszi vissza a tálcáját. Mióta itt dolgozom, azóta az általános műveltség kérdéskörébe helyeztem ezt a problémát. Úgy gondolom, hogyha már valaki megeszik több, mint 700 kalóriát, akkor annyi már csak kitelik abból a kalóriamennyiségből, hogy felemelje azt az olykor formás, olykor kevésbé formás fenekét, és elvigye a legközelebbi szemetesig. De nem teszi, mert akkor kárbavész az elfogyasztott energia.

De az még mindig a jobbik eset, ha csak otthagyja az asztalon, és nem viszi sehova, majd elviszem, mert elvileg ez is munkaköri leírás, pontosabban az, hogy takarítsam a salle-t. Viszont amikor a sok hülye kis taknyos fogja és az ingyen szószt rákeni az asztalra... nah azt felnyalatnám velük. :) De ehelyett csak mosolygok, és mindenegyes alkalommal, amikor valaki plusz szószt kér azon felül, amit adok, felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a délután foylamán én fogom-e levakarni azt a plusz szószt az asztalról.... Illetve, ha a salle-ban dolgozol, akkor az emberek csak egyetlen dolgot kérdeznek tőled, mégpedig: "Excusez-moi Madame, mais oú sont les toilettes?" Ilyenkot olyan wc-s néni státusztban érzem magam, de ez a munkaköri feladat.

Persze azon az asztalon sem ennék. Mert ez úgy van, hogy kapunk egy pár gumikesztyűt, és azzal a gumikesztyűvel takarítjuk az asztalt, majd utána azzal rámoljuk össze a szemetet, és utána újra takarítjuk az asztalt... hmmm :) Persze, ha az emeberek rendesek lennének, és nem hagynák a szemetüket szét, akkor nem lenne ilyen probléma. De ennyit a higéniáról, vagy még talán csak annyit, hogy zárás után miután letakarítottuk az asztalt, akkor arra felrakjuk a széket, ami egész nap állt a földön a koszba.

Nah én ezért nem eszem többé gyorsétteremben, jah meg az egerek miatt sem. :)

Jó étvágyat!