Ez egy csodás hely, ez egy csodás város

Ma Párizs. Még mindig a hatása alatt vagyok. Imádom azt a várost, a levegőt, az utcákat, a nyüzsgést és az Eiffel tornyot. És egyébként is úgy mindent. Reggel felkaptam az új Disney-s cipőmet, mert már én is disneyb*zi vagyok, ez természetesen a szobatársam hatása, és irány az RER, és irány Párizs. Odafeléúton Petra lejtett egy őrületes rúdtáncot, amit a másik kocsiban utazó férfiak kitünő lelkesedéssel fogadtak. Nos igen, mindenkinek lehet egy elborult pillanata. Aztán Moulin Rouge. Nem fogom kihagyni, 150 euros belépőt augusztusban kipengetem, és én beülök megnézni ezeket a nőket. Hamár a férfiak a férfiakra buknak, akkor én már csak megnézhetem a kánkánt, meg a pucos nőket :)

Húúú a Sacré Coeur. A kedvencem. Nah jó egálban a toronnyal, de nekem itt lesz az esküvőm, én lentebb nem adom. És csak beállsz a közepébe a kupolába és nézel fel és forogsz. Nagyon csodálatos. És előtte a fílinges művészes képek és időtöltés, zenélgetés, és tényleg olyan szabad és felszabadító. Leírhatatlan érzés. Süt a nap, és boldogság, és Montmartre, és az érzés, én itt akarok maradni örökre, nem bírok elmenni innen én ideköltözöm, és nem megyek haza. És minden reggel baguette-et eszem és sajtot, és a croissant-os reggelik kávéval egy kis kávézóban... akarom, akarom, akarom. Én feleségül megyek Párizshoz. Szeretem, imádom.

Felszállsz a metróra, és zenél valaki, és úgy mész, hogy hallgatod. Otthon nincs ilyen. És fekszel az Eiffel torony előtt, és boldog vagy, és örülsz és esik az eső, és minden szép, és jól érzed magad, és otthon érzed magad, de főleg egy álomban, amiből remélhetőleg soha nem ébredsz fel. De bármi is történjen, az, amit ma átéltem, és láttam, és minden lépés, és minden érzés, és minden levegővétel elmondhatatlan, és leírhatatlan, és Párizsba mindenkinek el kell jönni. Mert ez itt tényleg a szerelem városa, és ha másként nem is a Párizs iránt érzett szerelmemé biztos. PÁRIZS SZERETLEK!